Először felcsaptam a világ legnagyobb lexikonát, hátha találok benne valami receptet. Ez a lexikon a google volt, és mit ad Isten, volt recept dögivel. Ezért is itt nem írom le konkrétan, hogy miből hány g/dl/esetleg kiskanálnyi kell, mert azt úgy is megtaláljátok. Szóval ha cikkem után valaki kedvet kap egy kis sütögetéshez, csak pötyögje be a keresőjébe a kulcsszavakat és máris megtalálja, amit keres.
Imigyen hát, következő lépésként bementem a legközelebbi élelmiszerboltba, ahol megtalálhatók azok a kellékek, amik egy sajtos pogácsához kellenek. Mivel nem akartam túl csicsiázni a dolgot, a legalapabb receptet kerestem ki, és vettem meg a hozzávalókat, ami szám szerűen 5 db dolog. És ha minden megvan, haza értél, neki állsz, 3/4 óra múlva már a sütőben sül is a pogi. Szóval nem nagy ördöngösség, erre akarok kilyukadni. Mindenki meg tudja csinálni, akinek egy kis esze van.
Előtte:
(ha ilyen kis cuki pogikat akarnátok szaggatni, nem kell elrohanni pogácsaszaggatót venni, egy felespohár tökéletesen megteszi)
Az élelmiszerbolt mellett található egy drogéria. S mivel blogunk egybefolyik a fura lány sminkelési és egyéb szokásaival. Hát meg kell említsem, hogy visszafelé azért vettem a fáradtságot és beugrottam oda is. Nem, nem vettem semmit. Hisz már van mindenből EGY, ami bőven elég. Csak gondoltam, összevetem, mit kap ott az ember 50 darab saját magam készített pogácsa áráért. Hát, nem sokat. Akciósan persze kijön belőle egy szájfény, meg egy körömlakk, esetleg még egy szemceruza is. De ha egy jobb minőségű szempillaspirálra vágyik az ember lánya, akkor az kb. annyi mint az előbb említett sajtos pogik ára. Azaz, személy szerint, mivel már van EGY szempillaspirálom, ami betölti az összes számára előírt és számomra fontos felételeket, amivel rendelkeznie kell; hát inkább sütöttem pogácsát, minthogy vegyek még egy FELESLEGES-et. Amennyiben nektek is van otthon legalább három (csak hogy a mai fiatalakból induljak ki, akik idő előtt óhajtanak ráncosodni a sok mindentől amivel kenik a fejüket) szempillaspirálotok, amiben még van is használható matéria, akkor azt ajánlom, inkább hívjátok össze a haverokat, és süssetek együtt, vagy nekik pogácsát, s máris összejön valami kis összeröffenés szerű dolog, ami nekem többet ér, mint bármennyi pipere cucc.
Érdemesnek tartom folytatni a cikket. Mivel ma itt tartunk:
(remélem él a link, és sikerül megtekintetni) Mert ez a helyzet. Anyám korabeli nőket lefőzök a konyhában, fele annyi idősen. MI ez már ha nem szégyen? Számukra. Számomra nem. :)
Úgyhogy muszáj volt úgy éreznem, hogy a fiatalokat sütni főzni buzdítanom kell, mert nem egy nehéz dolog, és egész leköti az embert. Cserébe mit kapsz? Sok dicséretet, ha nem egymagadnak csinálod, és persze finomat lehet utána enni. És ha elsőre nem sikerülne, azért nem kell elkeseredni, meg kell újra próbálni.
Hajrá lányok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése